"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot.
Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső,
amint az utcára léptünk,
s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan,
mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.
Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a
számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg.
Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a
“Nemzeti-dal”-t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták,
s a refrénben előjövú “esküszünk"-öt mindannyiszor
visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk,
s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték.
Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között,
mely azokat részeg örömmel kapkodta.
Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.
A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé,
onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel.
Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot.
Óriási lelkesedés tört ki!...
- Budára! Budára! Nyitassuk meg Táncsics börtönét!
Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai.
A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment
Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait.
A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott,
s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett.
A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett,
Táncsics börtönajtaja megnyílt.
A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre.
Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok,
melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."
(Részlet Petőfi Sándor naplójából)
Szeretettel: Rita |